Goju-ryu története (Magyarország)

Szövetségünk története

1982 december elején egy utcai hirdetés nyomán, Kőbányán a Petőfi SE-ben elkezdtem karate tanulmányaimat. Ekkor még fogalmam sem volt a stílusok sokaságáról, véletlenüléppen egy kyokushinka dojóba csöppentem. Már az első edzés felejthetetlen volt számomra, hisz edzőm, aki akkor kék öves volt (7. kyu) közölte, hogy ez a legjobb és a legkeményebb stílus. Szavainak nyomatékot kívánt adni, ezért kirántott a sorból mivel én álltam hozzá a legközelebb és egy mae geri chudannal a földre küldött. Közölte,hogy ha szorgalmasak lesztek ti is ilyen kemény harcosok lesztek és ti is ugyanilyen könnnyedén tudtok majd elbánni bárkivel. Föltápászkodtam és a döbbenettöl szinte sokkot kaptam.. A demonstráció “sikeres volt”, mindez megviselt lelkileg, de nem adtam fel. Eltelt 2-3 hét, s ezalatt megismertünk 1-2 ütés és rúgás típust. Aztán jöttek a haladók, hisz összevonták a kezdőket a haladókkal és bizony többet voltunk földön a chudan KO – któl mint talpon. Mindez kemény rosta volt és a 60 – 70 kezdőből alig néhányan maradtunk.

Sajnos a katonaság közbeszólt ezért a köbányai edzések megszüntek a számomra , vidéken a szolgálati helyemen katonatársaimmal folytattam az edzéseket és igyekeztem tanulni tőlük. Dadai László katonatársamtól különösen sokat tanultam ő Wado – Ryu tanult és Galambos Imrétől, aki Kyokushinkai karatéka volt. (ma nem tudom mi van velük),így telt el egy év.
Szentendrére kerültem a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára onnan Kőbányára visszajárni a távolság miatt lehetetlen volt számomra, ezért a Honvéd Tüzér utcai dojoját látogattam. Sajnos 5-6 hónap múlva otthagytam a dojot, ennyi év távlatából nehéz megítélni: vagy én voltam lelkileg gyenge, vagy a körülmények voltak túl kemények a számomra.

Lelkileg összeomlottam és gyűlöltem a karatét. 6-8 hónap telt így el, s lassan helyrerázódtam lelkileg. Egyik alkalommal a főiskolai tanárom Boros László megemlítette, hogy hétvégén látott egy Goju- Ryu karate bemutatót ami nagyon tetszett neki.. Két hét múlva Budapesten megláttam egy hirdető plakátot, mely Goju- Ryu karate edzésre invitált. Elmentem a megadott címre és ott ragadtam. Délután 4-től 6-ig kezdő edzés volt, 6-tól 8-ig haladó. Mivel katonai főiskolai hallgató voltam nem én rendelkeztem az időmmel, s így kb. 5-re értem oda. Tehát 5-től 8-ig edzettem. Első vizsgám 6 hónap múlva jött el és 8. kyut kaptam. Nagyon örültem és még jobban hajtottam. Ennek eredményeként a következő vizsgán 6.kyut kaptam. Innen lelassultak az események. 5.kyus voltam, amikor befejeződött a főiskola és én mint hivatásos tiszt Rétságra kerültem. Nehéz időszak volt hisz vonattal és busszal jártam be edzésre hetente egyszer. Alig 60-70 km-re van Budapesttől, mégis éjjel fél egyre , egyre értem haza Rétságra. Ebben az időben elkezdtem versenyezni is, de visszagondolva nagyon képzetlen voltam még, így nem is volt sok versenysikerem. Ebben az időben elég sokat edzetem egyedül, hisz lemaradni nem akartam. Övfokozatban emelkedtem, kezdtem utolérni a többieket, hisz amikor én odakerültem ők már narancssárga és zöld övesek voltak A tanárom külföldi útjai alkalmával (amelyek hónapokig tartottak) bejártam Rétságról Budapestre és tartottam az edzéseket, foglalkoztam a gyerekekkel. A külföldi edzőtáborokba szívesen mentem, noha komoly anyagi terheket jelentettek számomra.

Emlékszem a hollandiai edzőtáborba és IKGA Goju – Kai EB-re 1989-ben a következőképpen jutottam el: nappal a Bosnyák Piacon zsákoltam, dolgoztam, hogy összeszedjem az útiköltségre és a részvételre a pénzt. Este pedig mentem edzeni, hulla fáradtan, mondanom sem kell, hogy nem sokat ért ez a felkészülés. A Külföldi szemináriumokon, versenyeken sokat tanultam . 1989 nyarán megváltam a hadseregtől és egy pesterzsébeti iskolában helyezkedtem el testnevelő tanárként. ősztől Pesterzsébeten és Szigetszentmiklóson az edzőm ösztönzésére nyitottam egy-egy klubbot. Szigetszentmiklósón laktunk egy bérelt kis lakásban a feleségemmel akivel 1989 nyarán kötöttünk házasságot. A klubok 6-8 fővel indultak és az első hónapokban a tanári fizetésünkből finaszíroztuk a terem bérleti díjakat, a kitartó munka eredményeként januárban újabb tanítványok jöttek és igy a két klub stabilizálódott.
Ebben az időben a Magyar Goju-Kai szövetség vezető helyettesévé váltam, sok kiváló társam tűnt el mellőlem időközben. Ekkor még nem láttam át a belső dolgokat, így nem tudtam mire vélni ezeket a szakadásokat, lemorzsolódásokat. Sajnos később a problémák engem sem kerültek el.
1989-ben elindított klubjaik 1991-ben megérettek arra, hogy megalakítsuk tanítványaimmal a Seinchin Karate Sport Egyesületet. A klubok megnyitása után a tanítványaim fejlődése lebegett a szemem előtt. 1991-ben sikeresen levizsgáztam 1. Danra. 1993-ra már 4 dojó (edzőterem) működött a Seinchin KSE-ben. A személyes sikerek is 1990 -től jöttek , OB és egyéb nemzetközi versenyeken elért eredmények.

A tanítványaimnak elkezdtem tanítani a technikákat, sokszor velük együtt tanultam illetve lassan pótoltam a hiányosságaimat és ez vezetett oda, hogy sikeressé váltam a versenyeken is. Bekerültem a Magyar Karate Válogatottba és az ottani edzéseken is rengeteget tanultam. Voltak karatékák akik kérdezték hogy csinálom a versenyeken is eredményes vagyok, a klubjaink is fejlődnek, színvonaluk is gyarapszik. Egyre több problémával kellett küzdenem, mert a tanárom egyáltalán nem értette meg a törekvéseimet és nem segítette a munkámat, pedig én csak a szövetséget szerettem volna önzetlenül fejleszteni. Sajnos egy komoly baleset rátette az i-re a pontot és ezért lemondtam a funkciómról. A tanárom ezek után számunkra tarthatatlan helyzetet teremtett ezért elhagytuk a IKGA Goju- Kai magyarországi Szervezetét, hogy új szervezetet alapítva folytassuk a tevékenységünket. Ekkor kezdetét vette a kálváriánk, amivel nem számoltunk. Az IKGA Goju- Kai európai Szövetségének elnöke közölte, hogy továbbra is az IKGA európai Szervezetének a tagjai vagyunk. Magyarországon viszont partvonalon kívülre helyeztek, a Magyar Karate Szövetség ( MKS Z ) akkori vezetése kizárt az MKSZ – ből és a volt tanárom nyomására mindenki elfordult tőlem és tanítványaimtól. Emlékszem az1993 .évi Gyerek MB-ra, amikor is egyszerűen elküldtek 25 gyerek tanítványommal együtt a nyílt MB-ról. Közben a Pilisborosjenői SE Kucsera László vezetésével és a Seinchin KSE öt Dojóval megalakították a Magyarországi Goju – Ryu Karate Szövetséget. A szervezet kérte felvételét a Magyar Karate Szövetségbe de felvételi kérelmünket többször is elutasították azzal az indokkal , hogy a szervezetünk mögött nincs stílus világszervezeti háttér. Felvettük a kapcsolatot Takeji Ogawa 7. Danos japán mesterrel, aki kész volt elfogadni minket tanítványainak.

Természetesen a rangidős tanítványaimmal ( Nagy Andrea, Juhász László, Harsányi Ildikó, Slezák Anikó, Kucsra László, Nagypál Ferenc, Dudás József ) vállvetve igyekeztünk a szervezetet fejleszteni. Közös erőfeszítéseinknek köszönhetően sorra alakultak klubjaink, s emelkedett a színvonalunk is.
1994-ben Szkiba Judit ötlete alapján megalakítottuk a Magyarországi Goju-Ryu Karate Alapítványt, ami azóta is komoly segítséget nyújt a szervezetünk számára. Szintén ebben az évben felvettük a kapcsolatot Leo Lipinszki 7.danos mesterrel és 1994 december 1.-ével felvételt nyertünk az Össz Japán Goju-Ryu Karate-Do Szövetségbe (Seiwa-Kai) és világszervezetébe
1995-ben a JKF Goju-Kai is felvett minket tagjai sorába., végre megszereztük a stílus világ szervezeti hátteret amit a Magyar karate Szövetség előírt. Az 1995-ben beadott felvételi kérelmünkre a Magyar Karate Szövetség 1997 januárjában reagált, felvett soraiba. 1995 augusztus 5-től a Japán Karate Szövetség Goju-Kai tagjává vált szervezetünk és 13 tanítványommal együtt személyes tagságot is szereztünk. Tehát hamarabb voltunk a Japán Karate Szövetség tagjai, mint a Magyar Karate Szövetségé, de ezen nincs mit csodálkozni ez Magyarország.
Többszőr megfordultam tanítványaimmal külföldön szemináriumokon és versenyeken. Napjainkra sok – sok ország Goju-Ryus karatékáival épültek ki baráti kapcsolataink. Hazai szinten több versenyt szervezünk tanítványaimmal és a lelkes szülők segítségével.
Legjelesebb versenyeink a WKF Karate Diákolimpiák és a 2002 -ben megrendezet IKF.Stílus VB. volt. Nagyon örülök, hogy sok lelkes és segítőkész tanítvány vesz körül. A feleségemnek is sokat köszönhetek, hisz ő is mindig kitartott mellettem a nehéz időkben, ma 3. danos és ő is tanít. Én főállásban dolgozom, s mellette hétfőtől- péntekig mindennap tartok edzéseket, hétvégéken pedig bemutatók, versenyek, tanári edzések és szemináriumok folynak. Sokszor hullafáradtan megyek be a dojóba, de amikor belenézek a felsorakozott tanítványok szemébe, abban a pillanatban elfeledem a fáradságot.

A tanítványaimból merítem az energiát, az ő lelkesedésük visz engem is előre. Napjainkra komoly szervezetté nőttük ki magunkat. Pár évvel ezelőtt még a fennmaradásunkért küzdöttünk. Nem is álmodtam volna minderről, mindez a közös munkánk eredménye. Büszke vagyok a tanítványaimra, mert jól tanulnak, a versenyeken is hozzák az eredményeket és sokat dolgoznak a dojójukért, szervezetükért, végső soron önmagukért.
1998 tavaszán a Magyar Karate Szövetség közgyűlése beválasztott a Magyar Karate Szövetség elnökségébe.
Nem akartam én edző lenni, szervezetet alapítani pedig meg se fordult a fejembe de a körülmények , a sors erre az útra terelt és ha már ezen az úton kell haladnom igyekszek képezni magam, hogy megtudjak felelni az elvárásoknak.
Aki harcművészet tanulásra, tanításra adja a fejét annak a tudatalattijában ott motoszkál az a vágy, hogy keleti , japán mesterektől tanuljon. Mindezt a vágyat csak erősítik a filmek és a könyvek!
Nekem 1993 őszén adatott mindez meg. Sajnos nem egyszerű körülmények között.
A “Jing és a Jang” itt is dominált, mint oly sok területen az életben.

Minden rosszban van valami jó és fordítva is igaz. Ha 1993 elején nem kényszerülünk a Magyar Goju-Kai Szövetség elhagyására, ami természetesen rossz volt számunkra, akkor mi nem megyünk el Ogawa shihanhoz, hisz a szervezetünk fejlesztése ekkor kezdődött el. Semmiféle külföldi szakmai kapcsolatunk nem volt. Így ez egy öngyilkos vállalkozásnak tűnt, de vállaltuk.
1993 szeptemberében felvettük a kapcsolatot Rudolf Rammel 6. Danos Shotokan mesterrel az Osztrák Karate Szövetség egyik vezetőjével, hogy segítsen ill., továbbítsa levelünket Takeji Ogawa mesternek. Rövid idő múlva Rammel úr telefonon keresett minket és megkérdezte, hogy mikor szeretnénk találkozni velük. Megbeszéltük az időpontot, s aztán a helyszínről esett néhány szó. ő azt javasolta, hogy mi ne utazzunk ki Styrbe, hanem felezzük meg a távolságot és találkozzunk Sopronban. Honnan fogjuk megismerni egymást?”Nem lesz nehéz, hisz ketten megyünk én és a japán barátom a ti leendő tanárotok”- mondta Rammel sensei. A soproni pályaudvar várótermében vártam Ogawa shihant. Nem ismertük egymást, hisz előtte soha nem találkoztunk. A megbeszélt időpontban bejött egy japán úr a bejárati ajtón és nyílegyenesen elindult felém. Amikor odaért kezet nyújtott és bemutatkozott. Én a meglepetéstől a nevemet is alig tudtam kimondani.
A találkozó tehát létrejött és egy baráti ebéd mellett megbeszéltük a részleteket. Másfél hónap múlva Ogawa shihan már Budapestre jött és az első edzése után már tudtuk ő az az ember, akire vártunk. Azóta is rendszeresen jön hozzánk és tanít minket. Nagyon szeretjük őt, hisz a legnehezebb pillanatban emelt minket a tanítványai közé. Edzéseire, edzőtáboraira más stílusbeliek is rendszeresen eljönnek. Szervezetünk szakmai fejlődése az ő odaadó munkája révén valósult meg.