Sensei Nana Shimizu 3. dan interjú

0

Ha karatézom, teljesen megváltozom.
A Magyarországi Goju­Ryu Karate­Do Szövetség nyári, gyomaendrődi edzőtáborában már második éve oktat egy három danos japán mester.  Sensei Shimizu Nana nagyon jól beszél magyarul, és a Szent István Egyetemen Gödöllőn tanít karatét és japán nyelvet.

Úgy látom, nincs szükség tolmácsra, hiszen nagyon szépen beszél magyarul. Mióta él Magyarországon, és hogyan sajátította el ezt a nem könnyű nyelvet?

Nana Shimizu: 2004-ben jöttem először Magyarországra, a Japán Önkéntes Szolgálat keretében, ami segíti Afrikában és Dél­Amerikában is a rászoruló országokat. Mikor én jelentkeztem szolgálatra, akkor Kelet­-Európában, Magyarországon, Romániában, Lengyelországban, vagyis azokban az országokban is segítettünk, ahol a kommunizmus véget ért. Amióta az ország tagja lett az Európai Uniónak, már nincs ez a szolgálat. Öten jöttünk akkor, s ideérkezés előtt három hónapig tanultuk a magyar nyelvet, s ideérkezés után egy hónapig egy magyar családnál éltünk nyelvtanulás miatt. S utána mindenki egy másik magyar városba került.

A beszéde alapján nem csak négy hónapos nyelvtanulása volt…

Nana Shimizu: Folyamatosan először két évig dolgoztunk itt. Én testnevelés órák keretében karatét tanítottam, a többiek például japán nyelvet tanítottak, judo edzést tartottak.Szerencsés voltam, mert a magyar nyelvet a Szent István Egyetemen tanultuk, és én utána pont oda kerültem, ahhoz a tanárhoz járhattam még fél évig, akinél kezdtük a nyelvtanulást.

A karatéval hazájában ismerkedett meg, mióta karatézik?

Nana Shimizu: Nyolc éves koromban kezdtem a tanulást szülővárosom egyik dojojában. Gimnazista koromban is karate klubba jártam, a gimnáziumi sportkör keretében. Amikor egyetemre kerültem, ott természetesen egy másik dojoba és mesterhez kerültem.

Eredetileg is goju­ryu karatét tanult, Harsányi László Senseit mióta ismeri?

Nana Shimizu: Körülbelül három éve, mondhatnám véletlenül. Harsányi mester egyik tanítványa a Szent István Egyetemre járt, s a választható testnevelés órák keretében karatét tanult nálam. S egyszer a mestere nevében elkérte az e­mail címemet, amit megadtam, s így felvettük a kapcsolatot.

Második alkalommal jár itt Gyomaendrődön a nyári edzőtáborban. Milyen szerepet vállal itt a tábori munkában?

Nana Shimizu: Karate formagyakorlatokat és kumitét oktattam.

Hogyan ért szót a magyar gyermekekkel? Sok tekintetben olyanok, mint a japán gyerekek, sok tekintetben különböznek?

Nana Shimizu: Hát, igen. Gyakran a japán gyerekek is bohóckodnak, a gyerek az gyerek marad. Amikor Japánban még magam is gyerek voltam, és segítettem az oktatásban a mesteremnek, kérdeztem, hogy mi legyen, ha nem figyelnek a magyarázatnál? Japánban azért mindent csoportosan, fegyelmezetten csinálnak, földrengésnél is lehetett látni a televízióban, hogy sorba álltak fegyelmezetten vízért. Edzéseken is szigorúság, fegyelmezettség volt, ha valaki például ásított, az edző máris figyelmeztette. Szigorúság volt, nem úgy, mint itt.

Úgy érzi, kicsit kényeztetve vannak?

Nana Shimizu: Amikor ide kerültem, több edzőt is meglátogattam. Szokatlan volt, hogy a magyarázatnál néha figyelnek. Nálunk otthon ezért figyelmesebbek.

Maga egy kedves, vidám teremtés. El sem tudom képzelni, milyenha edzéstartás közben szigorú…

Nana Shimizu: A Szent István Egyetemen most nem csak karatét tanítok, hanem japán nyelvet is. Azok a hallgatók, akik csak nyelvtanulásra járnak, nem ismerik a másik arcomat, mondták, hogy nem hiszik el, hogy én karatét is oktatok. Csak amikor másik japán tanártársammal japán napot szerveztünk, és ott természetesen karate bemutatót tartottam, utána jött oda egy tanítványom, hogy most már elhiszi, hogy karatézom, eddig ugyanis nem tudta elképzelni.. Ugye, én nem vagyok túl izmos, magas. Többen is mondták, hogy amikor karatézok, akkor más vagyok!

Megosztás

Comments are closed.